CRANIOSACRALIS TERÁPIA SZÜLETÉSE
Dr. Sutherland ostehopata az 1930-40-es években felfedezte, hogy a légzési- és a szívritmuson kívül a testben érzékelhető egy harmadik ritmus is, amelynek életfontosságú szerepe van a test szabályozásában és fenntartásában. Ez pedig nem volt más mint, az agy által termelt agyi- gerincvelői folyadék, amely átmossa az agyat és a gerincvelőt. Ritmikus pulzálása minden csontban és szövetben érzékelhető. Saját magán kísérletezett és tapasztalatai azt mutatták, hogy a koponyacsontok nem megfelelő mozgásának negatív egészségügyi vonatkozásai lehetnek, mind testi, mind pszichés vonatkozásban. Ez a tény bizonyítást nyert. Dr Sutherland az ostheopátiában alkalmazott gyógyítási módszert tovább fejlesztette, így jött létre a craniosacralis terápia.
Dr. John Upledger vezetésével 1970-es években a Michigan Állami Egyetem kutatócsoportja bebizonyította, hogy a koponyacsontok között nincs szilárd összeköttetés, hanem enyhén mozognak és mozgathatóak.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: